Bár a pszichés megbetegedések enyhébb formái között tartják számon, a pánikbetegség és a szorongás is komolyan ronthatja a páciensek életminőségét, önellátásra, társas kapcsolatok tartására és munkavégzésre való képességét. Enyhébb esetekben sokszor szelídebb módszerekkel is lehet kezelni a tüneteket.
2017-ben alapos összegzést tett közzé az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization; WHO) arról, milyen esetszámok jellemzik a depressziót, illetve más közismert mentális betegségeket (Depression and Other Common Mental Disorder. Global Health Estimates.)
A tanulmány szorongásos zavarokkal foglalkozó fejezete azt állapítja meg, hogy 2015-ben például világszerte összesen mintegy 25 millió embernél diagnosztizálták a zavar valamilyen formáját. Az esetszámok aránya a teljes népességhez képest régiónként meglehetősen nagy eltérést mutat, szoros összefüggésben a gazdaság fejlettségével. Mert míg az egész világra vonatkozó statisztikai adatok szerint az emberek mintegy 3,4%-a érintett, addig ez a szám 4,2-re nő, ha csak a fejlett országok számsorait vizsgáljuk, de ezen belül az USA-ban például 6,2%-ra becsülik a szorongásos zavarok előfordulását. A WHO szakemberei szerint a számokból az is kiderül, hogy a szorongásos zavarok globálisan a 6. helyen állnak azon a listán, amely a nem halálos egészségkárosodásokat sorolja fel.
Mik is pontosan a szorongásos zavarok?
Érdemes fellapozni a világszerte mindenütt alapvetésként használt, Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve című kötet jelenleg érvényben lévő, ötödik kiadását (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 5th edition). A kötetben, amelyet röviden csak DSM-5-ként emlegetnek, több mint
300 különböző pszichopatológiás állapot leírása szerepel, köztük a szorongásos zavaroké: utóbbiak közé tartozik több más rendellenesség (köztük pl. a fóbiák) mellett az úgynevezett generalizált szorongásos zavar, illetve a pánikzavar.
1. Szédülés, fejfájás, hideg veríték, bármikor jelentkező, gyakori szorongás anélkül, hogy a páciens tisztában lenne vele, mik váltják ki a tüneteket – ezek a generalizált szorongásos zavar jelei. Az állapot nem olyan súlyos, hogy pszichiátriai kezelés lenne szükséges a terápiához, de sokat ront az érintett életminőségén.
2. A pánikzavar legjellemzőbb sajátossága, hogy az intenzív rettegés a semmiből támad, nem az aktuális eseményekhez kötődően. Akárcsak a generalizált szorongás esetében, ilyenkor is jelentkezik a semmihez sem köthető, erős szorongás. A fő különbség a két állapot között, hogy a pánikroham többnyire csupán pár percig tart csak, majd nyom nélkül elmúlik.
Súlyosabb esetekben, pl. egyes fóbiák esetében pszichológusi segítségre lehet szükség. (A fóbiák némelyike jól kezelhető pl. úgynevezett viselkedésterápiával.)
Az enyhébb esetekben viszont sokat segíthetnek a páciensen az erre a célra kifejlesztett, sokszor természetes összetevőket, vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmazó készítmények.
Papp György
